| A mai ünnepre szóló meghívón két idézet olvasható.
Üzenetértékű, hogy egy magyar és egy horvát költő gondolataival hívtuk
Önöket közös ünnepünkre.
Nem ugyanannak a versnek a magyar és a
horvát
változata, hanem két külön ember, különböző élethelyzetben, különböző
helyen és időben, különböző anyanyelven leírt gondolatai.
Ezért is üzenet- és jelképértékű, hogy,
mégis
mennyire egybecsengnek, hogy minden különbözőség ellenére, más-más
nyelven, de ugyanarról az érzésről szólnak. Ez az érzés a szülőföld
szeretete, a szülőföld megtartó és hitet erősítő ereje, ez, a
közösséget összekovácsoló, megtartó erő.
A szülőföld szeretete, amely
tulajdonképpen a
hely szeretete, amelyben benne van a közösségnek és egymásnak a
szeretete, a közös munka, küszködés, a közös tervek és sikerek is. Ez
az az érzés, amely az anyanyelvtől független. Azért cseng magyarul is
és horvátul is azonosan a lelkekben, mert a szívből, a lélek mélyéről
ered. Ezért kell és lehet verset írni róla: magyarul és horvátul is.
Szeretet és ragaszkodás, amely minden
körülmény és nehézség ellenére köt, hozzákapcsol a szülőföldhöz, a
helyhez, a tájhoz, az elődök örökségéhez, az évszázadok hosszú során
keresztül örökölt szokásokhoz, a hagyományainkhoz, őseinkhez és a mai
közösséghez.
Két vers olvasható a meghívón, mert mi,
itt
élő horvátok ebben a kettőségben ragaszkodunk hazánkhoz, ebben a
kettősségben szeretjük szülőföldünket, nemzetünket, ebben a
kettősségben éljük és élhetjük meg hagyományainkat, őseink örökségét és
szent hitünket.
Ez az egymást erősítő kettősség nem
megosztó
kettősség, hanem az egymást kölcsönösen gyarapító, szellemiekben és
lelkiekben is gazdagító kettősség, egymástól szétválaszthatatlan.
Egyszerre jelenti az önazonosságot adó gyökerek életerejét és a
megmaradást, az életet, a jövőt jelentő helyet.
A befogadó, az elfogadó, a tenni
akarásban a
megismerésre, megismertetésre, az egymás tiszteletére épülő kettős
kultúra és szellemiség többletet adó kettőssége ez, amelynek a horvát
gyökerek, a valamikori évszázadokkal ezelőtti óhazából hozott nyelv,
lélekérzés, szellemiség, viselet és hit ugyanannyira meghatározó, mint
mindaz, amit itt, immár 20 generációnak szülőföldjévé, a mi
szülőföldünkké vált hazánk jelent.
Identitásunk fontos alapeleme a horvát
gyökerek, horvát lelkület, életérzés, nyelv, viselet, muzsika és
énekek. Ez személyiségünk alapvetően meghatározó eleme, amely
kibontakozását a nemzet részeként élheti meg, alkotómunkával, az
értékek és a nyelv és a kultúra ismeretében.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves
Fiatalok!
A szülőföld szeretete azt is jelenti, hogy
van egy hely, amely az otthonunk, és azt megbecsüljük. Jó, hogy van egy
hely, ahol felneveltek szüleink, ahol gyermekek voltunk, ahol családot
alapítottunk, gyermekeket neveltünk,ahova minden alkalommal
hazajöhetünk, jó hogy van egy hely, ahova barátainkat meghívhatjuk, és
van egy hely, amelynek földje nyugodalmat adhat majd.
Jó, hogy van egy hely, amelyet
alakíthatunk,
formálhatunk, úgy, hogy az szép legyen, mindenki megelégedésére,
amelyet átadhatunk az utánunk jövőknek, azzal, hogy gyökereiket
megtartsák, a jelent tisztességgel megéljék, és a jövőt alakítsák.
Tisztelt Kópháziak!
A mai ünnep részint annak az alkalomnak
ünnepe, hogy megújulhatott Kópháza egyik központi helye: a Petőfi tér.
Sok és sokak munkája, törődése van abban, hogy most itt állhatunk egy
ismerős és mégis új helyen, amely minden kópházié, és helyet ad minden
jószándékú vendégnek.
Azt üzeni ez a tér, hogy itt olyan
emberek
élnek, akik szeretik településüket, becsülik a közösséget és önmagukat,
akiknek fontos a szülőföld. Azt is üzeni, hogy kellő akarattal,
összefogással és törődéssel lehet olyan dolgokat cselekedni, lehet
olyan eredményeket elérni, amelyek az egész közösséget szolgálják.
Azt is üzeni ez a mai térátadó ünnepség,
hogy
ez csak a kezdet, amelynek folytatása lesz, irányt mutató és biztató
kezdet ez, amelynek folytatása kell hogy legyen, hiszen a településen
még sok a tennivaló, a rendbetennivaló.
Mert a mi igazi ünnepünk attól is
örömteli,
hogy a minden nehézség és válság ellenére a saját elhatározásunk és
tetterőnk megmutatta, hogy eredményt hoz a munka, és ez a jövőben is
így lesz. Ez a jövőben így kell hogy legyen. A megszépült tér igazi
szépségét és értelmét azonban, mi, a közösség adjuk: azzal, hogy
használjuk, belakjuk, szeretjük, a magunkénak tudjuk, és azzal, hogy
vigyázunk rá.
Mi a mában úgy éljünk, hogy a jövőt
szolgáljuk. Azt a jövőt, amelyben Ti, mai gyermekek, felnőttek lesztek,
és akkor elmondhatjátok unokáitoknak, hogy itt voltatok a tér avatásán,
akkor, amikor elkezdődött egy egészen új kor a falu életében.
Tisztelt Kópháziak!
A mai nap a közösség ünnepe, tehát
mindenkié.
Így ez a nap annak az alkalma, hogy a közösségeinkért végzett munkában,
szolgálatban kiemelkedőket külön is köszöntsük. Azokat, akik
folyamatosan és önzetlenül tesznek a közösségünkért, akik példák
lehetnek.
Kópháza képviselőtestülete Díszpolgári
címet
alapított. Tette ezt annak tudatában, hogy elismerje, megköszönje,
egyben példának állítsa azokat, akik a településhez
kötődően a falu hírnevét és elismertségét öregbítő módon
élnek, dolgoznak, szereznek hírnevet, végeznek szolgálatot.
Olyan személyt választottunk, aki
közülünk
valóként szolgálja a közösséget, vállalva Kópházát, vállalva
horvátságát, miközben a magyar nemzet felemelkedéséért dolgozik. Olyan
közösségi munkát végez, amiért nem gyakran jár köszönet, de annál
inkább kritika.
Olyan ember lehet a Díszpolgárunk, akit
a falu
is örömmel vállal, akire büszkék vagyunk. Olyan embert, aki nem
utolsósorban minden alkalommal segítette közösségeinket, minden
ügyünket szívügyének tartotta, és támogatta. Akire mindig számíthatunk,
aki amikor csak szükségünk volt segítségére, mindig jelen
volt, támogatott, nem csak közéleti személyiségként, de magánemberként
is mellettünk állt gondok közepette és örömökben is.
Hasonlóképpen adományoz a település Pro
Urbe
díjat annak, aki a közösség gyarapításában, a közösség összetartásában,
életének szervezésében, tartalmassá tételében sokat és fáradhatatlanuk
munkálkodik.
Tisztelt Kópháziak!
A mai nap ünnep.
Ünnepe annak, hogy az eszmék, elvek, a
vállalt
szolgálat beteljesíthető, eredményre váltható. Erről szól
kitüntetettjeink életpéldája, és erről szól ez a téravató. Ez olyan
reményteli kezdet idején történik mindez, amely a továbbiakhoz, a
folytatáshoz is erőt ad - hangzott Grubits Ferenc
polgármester ünnepi beszéde.
|
