|
|
|
|
Vélemény
|
|
2010. július 14.
Magyar Nemzet
A
Fidesz–KDNP az elszámoltatáson kívül – ami nem kerül pénzbe – nem sok
mindent ígért a kampányban, hiszen pontosan tudta, üres kasszát vesz át
elődjétől irtózatos nagy államadóssággal és tengernyi
kötelezettségvállalással. Épp tegnap derült ki, hogy ez utóbbiból
Hiller István is hagyott utódjára egy 230 millió forintnyi
összkiadással járó, utolsó hivatali napjain aláírt szerződéscsomagot. E
megbízásokról természetesen akár az is kiderülhetne, hogy mind
feltétlenül szükséges munkákra és korrekt piaci áron köttettek. Hiszen
a kormányváltás heteire sem állhat meg az élet.
Csakhogy a tapasztalatok azt
mutatják, hogy az átadás-átvétel előtti utolsó napokban-hetekben a
közpénzt költő kormányzati szférában egyszerűen elköltöttek vagy
szerződésekkel igyekeztek lekötni minden költségvetési törvényben az
adott tárca rendelkezésére bocsátott pénzt, hogy az utódnak minél
kevesebb döntési szabadsága legyen.
Aprólékos, minden
közpénzből finanszírozott területet érintő munkára lenne szükség ahhoz,
hogy valós képet kapjunk arról, hova folyt el szinte számolatlanul az a
tömérdek, milliárdokban mérhető adóforint és euróban lehívott
támogatás, amelynek hiányát a polgárok a saját bőrükön érzik, amikor a
büdzsé sanyarú, deficites állapota miatt nem jut kulturált vasúti
közlekedésre, az Európa közepén elvárható színvonalú egészségügyi és
szociális ellátásra. A nyilvánosságot eközben a volt kormánypártokhoz
köthető helyi és vezető politikusok lebukásáról, gyanúsítottként
történő kihallgatásáról szóló bűnügyi hírek uralják.
Valóban
nem lehet megspórolni a számonkérést, vagy ahogy a kormánypártiak
mondják, az elszámoltatást. Egyre több bizonyíték támasztja alá
ugyanis, hogy szervezett bűnözői, már-már maffiamódszerekkel folyt a
közpénz, illetve a közbeszerzésekhez, állami megrendelésekhez
kapcsolódó korrupciós pénzek pártcélokra, illetve magánzsebekbe
juttatása. Az egyik harmadvonalbeli, a Zuschlag-ügyben megvádolt
szocialista politikus azon kesereg, hogy „sokan egy nagyobb rendszer
elemeként önhibájukon kívül keveredtek bele pártfinanszírozási
ügyletekbe, ők többet vártak volna az MSZP-től és a párt erős
embereitől. Legalább erkölcsi támogatás járt volna nekik, nem pedig
álságos elhatárolódás, mert az illegális pénzeket a rosszul működő és
pénzhiányos szervezetek működtetésére költötték, nem magáncélra.” A
kiskaliberű, kis mutyikba bevont pártkatonák elég nagy vihart kavart
botrányokban szoktak megbukni, elterelve ezzel a figyelmet az igazi
nagyvadak akár milliárdokat is mozgató gyanús ügyleteiről.
Kérdés,
most tényleg lesz-e elég erő az elszámoltatásért felelős kormánybiztos,
Papcsák Ferenc csapatában ahhoz, hogy mindenféle politikai és gazdasági
háttérérdekekre tekintet nélkül felfejtse és ízekre szaggassa azt az
évtizedek alatt sűrűre szőtt hálót, amely hosszú évek óta fojtogatja a
mindenkori döntéshozó szerepbe kerülő magyar politikai elitet. Fontos a
kormányzat elszántsága, de az olasz maffia ellen is a politikától
független igazságszolgáltatás, vizsgálóbírók, ügyészek vették fel
eredményesen és hitelesen a harcot. – Az elmúlt években összehangolt,
szervezett akcióval juttattak állami forrásokhoz általában offshore
hátterű magáncégeket – jelentette be tegnap Papcsák Ferenc. Kérdés,
hogy törvénysértő módon történtek-e ezek az ügyletek. Mert azt semmi
nem tiltja, hogy offshore hátterű cég állami megrendelést kapjon.
A
botrányos sukorói kaszinóberuházási ügyben a Gyurcsány- és a
Bajnai-kormány több minisztere is képbe került a kormánybiztos szerint.
Csakhogy e megállapítás a független ügyészség számára sem ismeretlen
legalább egy esztendeje. Kérdés, hogy felelősségüket is felveti-e a
nyomozó, illetve a vádhatóság. Vagy végül csupán tanúk lesznek, mint
ahogy azt láttuk a Zuschlag-ügyben.
|
|
|
