Magyar Nemzet A
magukat szocialistáknak nevező Mesterházy Attiláék mindent megtesznek
azért, hogy elveszítsék maradék szavazóikat. Az MSZP tegnap
egyértelműen lecövekelt a világbanki diktátumok mellett. Mesterházy
tegnap a parlamentben képes volt arra a verbális mutatványra is, hogy
úgy adta elő mondandóját, mintha a forint árfolyamának védelmében és a
másfél millió devizahiteles mellett emelte volna fel a szavát. Mintha
tényleg amnéziát kapott volna a szocialisták újdonsült elnöke.
Vagy
tényleg elfelejtette, hogy a kockázatos devizaalapú hiteleket az ő
kormányzásuk idején vették fel százezrek, akkor, amikor a pénzügyi
felügyelet és a pénzügyminisztériumi illetékesek, valamint a jegybank
monetáris tanácsába beültetett Gyurcsány-delegáltak hallgattak, mint
halak a szatyorban. Félreértés elkerülése végett: ezek mögött a hitelek
mögött egy fillérnyi deviza sem volt, csupán az okos bankok előre
látták, hogy Gyurcsányéknak az államadósságot a végtelenségig növelő és
az egymás után bevezetett megszorítócsomagokkal a gazdaságot leültető
politikája milyen hatást fog gyakorolni nemzeti valutánk árfolyamára,
és ezért az előre jól látható forintgyengülésre játszva, külföldi
devizához kötött, akkoriban sokkal kedvezőbb kamatfeltétel mellett
helyezték ki hiteleiket a várható extraprofit reményében. Amikor pedig
beütött a krach, a kereskedelmi bankok nagy részének esze ágában sem
volt tovább hitelezni a magyar gazdaságot. Ehelyett kockázatmentesen a
jegybankban fialtatták fix kamatra a pénzüket, hiszen a Simor
jegybankelnök vezette monetáris tanács pénzpolitikája erre ösztönözte
őket. A megtévesztő módon szocialistának nevezett párt pedig
végignézte, hogy küldik padlóra a trükkös pénzügypolitikával az egész
országot.
Mesterházyék szerint szépen meg kellett volna
állapodni a világbankos küldöncökkel. Hagyni kellett volna, hogy az
elmúlt években – a gazdasági világválság kellős közepén is – az
extraprofitot százmilliárd forintos nagyságrendben bezsebelő bankok
megússzák a közteherviselést. Sőt, az ő áldozatvállalásuk helyett
inkább újabb mélyre ható megszorításokkal a lakosság zsebéből kellett
volna kitermelni azt a kétszázmilliárdot, amit a kőbe vésett 3,8
százalékos hiánycél teljesítése megkövetel. A Rosenberg úr által
vezetett küldöttséget egyébként teljesen hidegen hagyta, hogy a magyar
minimálbér környékén tengődő milliók életére milyen hatással lenne egy
ilyen lépés. Az uniós delegáltakat is jobban érdekelte ennél az, hogy
milyen hatással lesz a jegybank függetlenségére, ha Simor jegybankelnök
úrnak a jövőben kétmillió havi fix gázsival kell megelégednie. Teljesen
nyilvánvaló, hogy nem azért szakadtak félbe a tárgyalások, mert az
Orbán-kormány nem hajlandó olyan intézkedéseket hozni, amivel tartani
lehet a 3,8 százalékos deficitet, hanem csupán a módszer nem tetszik a
hitelezőknek, az, hogy a jelenlegi politikai hatalom a bankokra is akar
rakni a terhekből. Egy ilyen helyzetben – amelynek kialakulásáért
ráadásul a parlamenti pártok közül kizárólag csak a szocialistákat
terheli a felelősség – az MSZP részéről eléggé visszataszító tovább
ácsingózni a helytartói szerepre.
Várható, hogy a következő
napokban bizonyos pénzügyi körök elégtételt vesznek a határozott
érdekérvényesítő lépésünk miatt. Ugyanakkor nekik is pontosan tudniuk
kell, hogy a befektetésük Magyarországon biztonságban van, mi mindig
megfizetjük adósságainkat busás kamatokkal megfejelten.
Most tudomásul kell venniük, a nadrágszíj tovább nem húzható, hagyniuk kell, hogy egy kicsit regenerálódjanak az adósok.
