|
|
|
|
Olvasnivaló
|
|
2010. július 27.
MNO - PK
Az
IMF- és az EU-delegációval megszakadt tárgyalások után éles kritikák
fogalmazódtak meg a kormány magatartásával szemben. Mellár Tamás
közgazdász viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy eddig még egyetlen
ország sem hajtott végre sikeres stabilizációt és felzárkózást az IMF
tanácsai és felügyelete mellett. Úgy véli, a kormány elszánta magát a
gazdasági talpra állás programjának megvalósítására. Ez rövid távon
komoly terheket jelent, éppen ezért csábítónak tűnhet az IMF-védernyő
alá bújni. „De ne felejtsük el, az elmúlt negyven év tapasztalata arra
figyelmeztet bennünket, hogy a kívülről várt segítség és tanácsok újabb
adósságokat okoztak” – vélte a Századvég Gazdaságkutató Zrt. kutatási
igazgatója.
• Az
ügyfelek is szegények, nem lehet rájuk terhelni a bankadót
•
Orbán: Az IMF ne mondja meg nekünk, hogy nem így, hanem amúgy kell
Az
IMF- és az EU-delegációval megszakadt tárgyalások és Orbán Viktor azon
nyilatkozata után, hogy az ősszel befejeződik az IMF-fel való
hitelezési kapcsolatunk, éles kritikák fogalmazódtak meg szakértői
körökben a kormány magatartásával szemben.
Az első kritika
szerint az IMF-fel való szakítás rövid távon jelentős költségeket
jelent az ország számára: a forint árfolyama gyengül, ez még nehezebb
helyzetbe hozza a devizaadósokat (beleértve a költségvetést is), a
kamatláb és a kamatfelár növekszik, tehát az államadósság terhei
növekszenek, leminősíthetik az országot, ami jelentősen megnehezíti az
újabb államkötvények kibocsátását.
A második kritika alapján
súlyos hiba befejezettnek nyilvánítani az IMF-fel való kapcsolatot,
hiszen vissza kell fizetnünk a felvett hiteleket, illetve folyamatosan
további külső forrásokra van szükségünk, amelyeket a legkedvezőbben az
IMF révén tudunk elérni.
A harmadik szerint felesleges az
IMF-re haragudni, ő csak jót akart nekünk, csupa olyan dolgot követelt
meg, amely nekünk is érdekünk lenne: az államháztartási hiány további
csökkentése, a szerkezeti reformok elindítása, az állami vállalatok
támogatásának csökkentése, a nagy elosztási rendszerek reformja. Végül
a parlament által megszavazott bankadó eltúlzott méretű és rossz
konstrukciójú, ezért rontja növekedési esélyeinket, a hitelezés
megdrágulásához vezet.
A kormánynak minden energiáját összpontosítani kell
A
Századvég Gazdaságkutató Zrt. kutatási igazgatója szerint a négy
pontból az első bizonnyal helytálló: a tárgyalások megszakadása és az
IMF kitessékelése rövid távon súlyos terheket ró az országra. Éppen
ezért a magyar kormánynak minden energiáját arra kell összpontosítania,
hogy miként tudja pénzügyileg menedzselni a következő fél-egy
esztendőt. Az eddig is igen szűkös mozgástér most még jobban beszűkül,
tehát további egyensúlyjavító intézkedésekre van szükség a 29 ponton
túl is. Továbbá új finanszírozási forrásokat kell keresni a világban,
elsősorban a feltörekvő országokból.
Nincs igazuk a kritikusoknak
A
második pont vonatkozásában azonban már nincs igazuk a kritikusoknak –
véli Mellár Tamás. Az ország alapvető érdeke, hogy középtávon saját
lábra állítsa a gazdaságot, hogy ne legyen szükség folyamatosan külső
források bevonására. Ehhez elsősorban a költségvetés elsődleges szintű
többletét kell elérni, hogy az adósságállomány csökkenthető legyen.
Emellett a növekedés súlypontját a hazai tulajdontöbbségű
vállalkozásokra kell helyezni, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya ne
generáljon újabb adósságokat. Csak a pénzügyi stabilitás és önállóság
bázisán képzelhető el sikeres gazdasági modernizáció és felzárkózás.
Azt is mondhatjuk, hogy ezért a lehetőségért kell vállalnunk az első
pontban jelzett rövid távú költségeket – mondta el.
Sokan sokféleképpen értékelték
Felhívta
a figyelmet arra, hogy az IMF stabilizációs és modernizációs
programjainak értékelése több ezer oldalra tehető. Sokan sokféleképpen
értékelték, többek között olyan Nobel-díjas közgazdászok is súlyos
kritikával illették az IMF szakmai programjait, mint J. Stiglitz vagy
P. Krugman. Érdemes azonban egy tényt hangsúlyozni: eddig még egyetlen
ország sem hajtott végre sikeres stabilizációt és felzárkózást az IMF
tanácsai és felügyelete mellett. A washingtoni konszenzus és a
magánnyugdíj-pénztárak elhibázott koncepcióját maguk az érintettek is
beismerték. Mindazonáltal a nagy elosztási rendszerek reformját
haladéktalanul meg kell kezdenie a kormánynak, mert a hiányok további
finanszírozására nincsen mód – írja közleményében Mellár.
A
bankadó lényegesen nem rontja a gazdasági növekedés esélyeit, mert a
kereskedelmi bankok nem játszottak meghatározó szerepet a hazai kis- és
középvállalkozások finanszírozásában. Bár a terhek áthárításával rövid
távon növelhetik a klienseik anyagi terheit, összességében nem tudják
befolyásolni a növekedés trendjét. Ugyanakkor viszont eléggé
nyilvánvaló, hogy a vállalkozások hitelhez juttatását a kormánynak meg
kell oldania, országos bankhálózat kialakításával, hitelszövetkezetek
létrehozásával és a magánnyugdíj-pénztárak megtakarításainak célirányos
átirányításával.
A kormány elszánta magát
A
kutatási igazgató összességében úgy értékelte a helyzetet, hogy a
kormány elszánta magát a gazdasági talpra állás programjának
megvalósítására. Ez a program rövid távon komoly terheket és
áldozatokat jelent, éppen ezért csábítónak tűnhet, hogy a biztonságos
IMF-védernyő alá bújjunk ismét. „De ne felejtsük el, az elmúlt negyven
év tapasztalata arra figyelmeztet bennünket, hogy a kívülről várt
segítség és tanácsok újabb adósságokat okoztak és egy állandósult
restrikciós spirálba torkolltak, amely ellehetetlenítette a felzárkózás
és modernizáció célkitűzéseit” – fogalmazott. Az egyre erősödő
nemzetközi pénzügyi nyomás egyben lehetőség is gazdasági ügyeink
tisztába tételére.
|
|
|
